És mi az, ami igazán hat ránk? Kordás világa olyan, ami felfokozott reagálást vált ki bennünk. Egy olyan eklektikus formavilágú képi világot látunk, amelynél nem érezzük azt, amit annyiszor a képzőművészetben: a francia „déjà vu”-t – „ezt már láttam valahol!”. Kortárs művészetben rettenetesen nehéz újat alkotni színekben, formában, témában, technikában. Kordás József képei viszont ilyenek: „Na, ilyet még nem láttam!” – és csettintünk.

Nem baj, ha zavarba jövünk. Vannak festők, akik kifejezetten a zavarba hozást, az érzelmi felzaklatást tartják célnak. Művészúr nem tartozik semmiféle divatirányhoz vagy trendhez. Eredeti szín- és formavilága rendkívül erősen hat ránk, feszültséget kelt bennünk, és tulajdonképpen ránk kényszeríti a látványt. Kordás képeit nem kell „érteni”, legalábbis nem az első pillanatban. A művészetnek nem mindig az értés a lényege, hanem hogy érzelmileg hasson ránk, megborzongtasson, és különös élményt adjon.

Ezért is egyedi: mert mindenben más, mint a megszokott. Nem leegyszerűsített világot teremt, hanem bonyolultat, gondolati hátterével együtt – mondhatni filozófiai rendszerrel párosulva. Különleges, hogy mindezt a most megjelent Teremtődés című könyvben is összefoglalta, amelyhez tíz festményt is készített, végigvezetve minket a világ keletkezési folyamatán. A sorozat képei – az Ősverzumtól az Ősrobbanásig, a Multiverzum kialakulásáig – nemcsak festői, hanem gondolati folyamatot is leképeznek.

Technikailag is egyedülálló, amit művel: olajjal ilyen vastag faktúrában dolgozni rendkívüli kihívás, képei évekig száradnak. Nem ecsettel, hanem elsősorban festőkéssel alkot, különleges felületi hatásokat hozva létre. Festőúr képeiben nemcsak a tartalom, hanem a kivitelezés módja is lenyűgöző.

Kordás nem a „pianó”, a csendesség művésze, hanem a „fortissimo” festője. Az erő, a dinamika, a zeneiség hatja át munkáit.